2.) Ima: Hálaadás Isten szeretetéért Erzsike megtartásáért, és célbaéréséért.

Kedves Gyászoló Gyülekezet!

Eljöttünk, hogy búcsút vegyünk, Hodosi Zoltánné, született Váradi Erzsébettől.

3.) Életrajz: Ld. külön papíron

4.) Búcsúzók: Ld. külön papíron

5.) Igehirdetés: Zsolt 23,4a: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”.

1. A halál komoly dolog. Bár a mai idő halálkultúrája igyekszik a jelentőségét kisebbítni, sőt a halállal megbarátkozni; de a lelke mélyén minden ember iszonyodik tőle. A halál ellenség, nem barát. Halál azóta van, mióta bűn, mert „a bűn zsoldja a halál”. A halál azért komoly, mert beálltának pillanatától senki sem változtathat azon, hogy üdvösségre vagy kárhozatra támad-e fel.

Hodosné Erzsike úgy halt meg, hogy bizonyos volt az üdvössége felől. Bizonyosságát nem a saját jócselekedeteire alapozta. Nagyon is jól ismerte a bűneit. Egyedül J. Kr. kegyelmében, bűnt eltörlő vérében bízott.

2. A félelem. Az ember sok mindentől fél: betegségtől, fájdalomtól, csalódástól, munkanélküliségtől, szegénységtől. Fél a haláltól, a halál előtti szenvedéstől. Fél a halál utáni állapot bizonytalanságától, Isten ítéletétől. A félelem gyötrelemmel jár.

Félhetünk a gonosztól is. Nem tagadható le, hogy van gonosz. Az ember érzi, hogy a gonoszság csaknem mindent elborít. A gonosz kegyetlen ellenség. Ott van az emberekben, tetten érhető a kapzsiságban, a pénzvilág telhetetlenségében, a másik irgalmatlan legázolásában.

Ha a kisgyermek fél, a szülei mellett megnyugszik. Miért? Mert tudja, hogy a szülei szeretik, és megvédik őt minden bajtól. De kiben bízhat a felnőtt ember? Ki az, aki úgy szereti, mint anya a gyermekét? Ki az, aki olyan hatalmas, hogy meg tudja védeni mindentől? Egyedül csak Isten az! Ő bebizonyította, hogy szeret bennünket, amikor egyetlenét, a Fiát adta értünk. Hatalmát is bebizonyította a teremtett világban, és J. Kr. feltámasztásában. Bízzunk hát benne, és menjünk Hozzá.

J. Kr. azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, akik meg vagytok terhelve, és én megnyugtatlak titeket” Azt is mondta: „Ne féljetek”. Aki Rá bízza magát, az ne féljen. Bebizonyítja az élet számos veszélye közt, hogy szeret, és hatalmas. Dávid, aki ezt a zsoltárt írta, megtapasztalta ezt. Sokszor volt életveszedelemben, a „halál árnyékának völgyében”. Kiállott vívni Góliáttal. Saul király egész hadsereggel tartott hajtóvadászatot, hogy megölje, de kijelentette: „Nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”. Nem magában, nem a szerencsében, nem emberekben bízott, hanem Istenben, hogy vele lesz mindenkor. J.Kr. megígérte a Benne bízóknak, hogy velük lesz, a világ végezetéig, és velük lesz a halálban is.

Hodosné Erzsike bizodalma is ez volt. Amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan, nem esett kétségbe. Azt is tudta, hogy ha nem lenne beteg, akkor is letelik az ideje, a 70 vagy 80 év. Azután itt kell hagyni ezt az árnyékvilágot. Erzsike is azt mondta: Nem félek a haláltól, nem félek semmitől, mert az Úr velem van.

3. Honnan volt ez a bizonyossága? Ahonnan Dávidnak volt.

Zsolt 23,1-3. Az Úr J. volt a pásztora. Jó pásztora volt. Amikor a világban tévelygett, megkereste, és a nyájához vitte. A jó pásztor életét adta érte is, vérével a bűneit eltörölte, szívét és lelkiismeretét tisztára mosta. Milyen felszabadult örömmel mondta el Erzsike annak idején, hogy a lelkét nem nyomja egy porszemnyi sem, az Úr őt újjá szülte.

Tapasztalta a füves legelők és a csendes vizek melletti nyugalmat. Isten adta neki a mennyei kenyeret, az Igét, és szomját oltotta az élet vize. Úgy örült, amikor előrehaladt az igazság ösvényén.

Amikor megtudta, hogy a földi útja véget ér, vágyott a mennyei otthona után. Vágyott Kr. után, akit szeretett.

Műtét előtt az orvos azzal biztatta, hogy ne féljen, ő (az orvos) vele lesz. Azt felelte: Nem félek, mert az Úr J. van velem. „Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek… mert Te velem vagy”.

Befejezés: A halál azért félelmetes sok embernek, mert a lelke mélyén tudja, hogy a test halálának a pillanatától már nem lehet változtatni azon, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Ha az ember őszinte, azt is tudja, hogy Isten előtt nem tiszta a bűnei miatt. J. Kr. azért jött, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak”. Azért jött, hogy kiszabadítson a gonosz hatalmából, és átvigyen az Ő országába. Aki hisz benne, ha meghal is (a teste) él, és aki hisz Benne soha meg nem hal (a lelke).

Kedves gyászoló család, kedves jelenlévők! A Naplóban Hodosné Erzsikéről megjelent gyászhír egy verssel kezdődik, aminek két sora így szól: „Ha rólam szóltok, mosolyogjatok, így emlékem áldás lesz rajtatok”. Ez igaz. Mosolyogjunk, hisz biztosan tudjuk, hogy jó helyre ment, mert hitt J. Kr.-ban. Emléke valóban áldás lesz mindazoknak, akiket arra indít, hogy ők is az Úr Jézusban való hit útját járják, mert akkor valóság lesz az nekik is a félelem nélküli élet, az elrejtettség és biztonság Krisztusban minden veszély között: még ha a halál árnyékának völgyében sem félnie a gonosztól, mert az Úr J. vele lesz.

Ez volt Erzsike kívánsága és imáiban a kérése Istentől a fia, és minden rokona, szerettei, ismerősei számára is.

6.) Ima: Hálaadás azért, hogy Erzsikének jó pásztora volt az Úr egész életében. Könyörgés a családért, hogy kövessék őt a hit útján.

7.) Ének: 282: Van reád gondja az Úrnak, ne félj…

Hodosi Zoltánné (Váradi Erzsébet) temetése

3.) Életrajz:

Hodosi Zoltánné, Erzsike 1932. május 28-án született Bihartordán. A hárman voltak testvérek. Az általános és középiskola után előbb tanítóképzőt, majd egyetemet végzett magyar és történelem szakon. Először különböző falusi iskolákban, majd Püspökladányban, középiskolában tanított. 1970-től Hajdúszoboszlón a Thököly Imre általános iskola tanára volt egészen 1989-ig, a nyugdíjba vonulásáig.

Egy gyermekük volt, Imre. Férje 1982-ben meghalt, attól kezdve egyedül nevelte a fiát, de mindig számíthatott a családra, és a család is őrá.

Bár gyermekkorában vallásos nevelésben részesült, de az igazi Isten-keresése azután kezdődött, amikor nyugdíjasként Debrecenbe költözött. Így került kapcsolatba velünk, és ragadta meg az Ige, Isten szeretete, Jézus Krisztus érte is hozott áldozata. 2005-ben, túl a 70. életévén nagy várakozással látogatott a Szentföldre, ahol a Megváltója, Jézus Krisztus született, széjjeljárt jót téve, és ahol meghalt az egész világ bűnéért. Az útjáról könyvet írt, aminek a megjelenését még megérhette.

Ez év januárjában műtötték, és aug. végéig panaszmentes volt. Áprilisában meglátogattam, és hangfelvételt készítettem vele. Többek közt elmondta, hogy ezen a földön már semmihez nem ragaszkodik, vágyik elmenni az őrök hazába, az Úr Jézushoz. Nemcsak az Úrhoz, hanem a testvérekhez is ragaszkodott. Mikor utoljára meglátogattam, azt mondta: Szeretem a testvéreket, szeretem a gyülekezetet, a gyülekezeteket.

Fájdalmait, gyengeségét türelemmel viselve hunyt el, és most itt vagyunk, hogy elbúcsúzzunk tőle és eltemessük a hamvait.

4.) Búcsúznak:

Fia, Imre, menye Adrienn és unokája Nikolett.

Nővérei: Irénke és Irma

Irénke gyermekei: Irén és Lajos

Irén férje Endre és gyermekei: Tamás, Péter és Barbara

  családjukkal együtt

Lajos felesége, Ildikó, valamint fiuk Levente

a családjával együtt.

Irma gyermeke Marika és a férje László, valamint

a gyermekei: László és családja, aztán András és Tamás.

Búcsúzik Imre testvére Andrea és férje Zoltán a családjával együtt.

Adrienn édesanyja, Marika, testvére Gabriella és sógora András.

Búcsúzik keresztlánya Fehérné Skoumal Erzsébet édesanyjával, Erzsikével és családjával együtt.

Búcsúznak a többi rokonok, barátok, ismerősök, volt munkatársak, szomszédok és tanítványai, valamint a Krisztusban testvérei. Mindnyájan, akik itt vagyunk.

A búcsúzás alkalmából Isten szólni akar mindnyájunkhoz az Ige által. Mindennél fontosabb üzenete van, mert szeret bennünket, és azt akarja, hogy mindannyian üdvözüljünk, hogy mire mi is a földi életünk végére érünk, efelől bizonyosak legyünk.

A sírnál

1.) Ige:

(Róm 4,17): „Isten a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket”.

Lesz feltámadás! Mindenki feltámad, igazak, hamisak egyaránt. Bár a keresztyén hitvallásokban sokan elmondják, hogy hisznek a feltámadásban, a valóságban azt szeretnék, ha nem lenne feltámadás, mert félnek az utána következő ítélettől, amikor az igazságos és mindent látó Isten előtt kell számot adni az életünkről. Vannak, akik azért hamvasztatják el magukat, mert abban bíznak, hogy a hamuból nem támadnak fel. Ez tévedés. Isten előszólítja a nem létezőket is. Azokat is, akiket halak vagy vadállatok ettek meg, azokat is, akiknek a hamvait szétszórtak. Ezért fontos, hogy jó lelkiismerettel éljünk, és J. Kr.-ban higgyünk, Aki tisztává teheti a lelkiismeretünket és szívünket. Olyan tisztává, hogy az ítéletkor az igaz Bíró nem talál bennünk hibát.

(Dán 12,2): „És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.”

Valljuk, hogy akik az Úr Jézussal kötötték össze az életüket, azok az örök életre serkennek fel. Ezek közül való Hodosi Zoltánné, született Váradi Erzsébet is. Adjunk hálát ezért.

2.) Ima: Hála az örök életre való feltámadásért. Kérés, hogy szerettei is higgyenek Kr.-ban, részesüljenek a boldog feltámadásban.

3.) Énekek:

 83: Győzelmet vettél, ki feltámadtál…

102: Krisztus az égi szép…

396: Boldogság szép hazája te… Boldogságban találkozunk…

5.) Köszönetnyilvánítás:

A gyászoló család nevében megköszönöm mindazoknak, akik szerették és tisztelték Hodosi Zoltánné, Váradi Erzsébetet, és eljöttek, hogy együtt búcsúzzunk el tőle.

Legyen Isten Igéjének áldása mindnyájunk szívében üdvösségünkre.

Ámen